Az együttes mind a négy tagja írt nagy sikerű dalokat, de az eredeti Greatest Hits válogatásalbum tizenhét dalából tízet Mercury írt: Seven Seas of Rhye, Killer Queen, Bohemian Rhapsody, Somebody to Love, Good Old-Fashioned Lover Boy, We Are the Champions, Bicycle Race, Don’t Stop Me Now, Crazy Little Thing Called Love és Play the Game. Igen eltérő stílusokban alkotott: rockabilly, heavy metal, arena rock. Hajlott a bonyolult, nem ismétlődő szerkezetű kompozíciókra (The March of the Black Queen, Bohemian Rhapsody), bár a másik végletet sem volt tőle idegen: a Crazy Little Thing Called Love például csak néhány akkordból áll. Úgy vált termékeny dalszerzővé, hogy saját bevallása szerint alig tudott kottát olvasni.[16] Legtöbb dalát zongorán írta, így több művének gitárszólama is nagyon nehezen játszható. Ritkán gitáron is írt dalt; ezen a hangszeren May szerint agresszívan és türelmetlenül játszott. Két ilyen gyorsabb szerzeménye, az Ogre Battle és a Stone Cold Crazy (bár a lemezen mind a négy tagot szerzőnek jelölik, valójában Mercury tette hozzá a legtöbbet) szokatlanul tempósak voltak a maga korában; a thrash és speed metal stílus legkorábbi képviselői lettek. Mercury hangterjedelme A legelismertebb poprock és rock énekesek közé sorolják.[1][17][18][19] Hangja nagyon jellegzetes volt, hangterjedelme több mint 3 oktáv. Természetes hangja bariton volt, de az együttes korai időszakában a legtöbb dalt tenor hangfekvésben adta elő. Élő előadásokon – részben a rendszeres tréning hiánya miatt – előfordult, hogy a legmagasabb hangokat nem tudta kiénekelni.[20] Sok Queen-dalban zongorázott. Legszívesebben hangversenyzongorákat használt (nem szerette az elektromos zongorát), a stúdióban pedig csembalót, orgonát és függőlegesen húrozott zongorát. 1979-től, ahogy a funkzene egyre jobban előretört a zenekar stílusában, ő is egyre többet játszott szintetizátorokon. Bár sosem tartotta magát virtuóz zongoristának, játéka eredeti és harmonikus volt, ami aligha független gyermekkorának klasszikus zongoraleckéitől. Ilyen zongoraharmóniákat hallhatunk a We Are the Champions, a My Melancholy Blues és a Don’t Stop Me Now dalaiban. Gitáron nagyon ritkán játszott, annak ellenére, hogy dalszerzéshez használta. Az egyik ilyen ritka példa a Crazy Little Thing Called Love mindössze három akkordból álló akusztikus gitár kísérete. Ezt a koncerteken is előadta, és ilyenkor mindig viccelődött azon, hogy a gitáron összesen három akkordot tud játszani.