1973-ban, a legelső Queen album megjelenése előtt Mercury Larry Lurex néven adta ki az I Can Hear the Music című Beach Boys feldolgozást. A névhasonlóság Gary Glitteréhez nem véletlen, a dal az akkoriban már divatjamúlt glitter rock hagyományokat elevenítette fel. A kislemez bukás volt, bár napjainkban a gyűjtők nagy értéknek tartanak egy-egy eredeti példányt.[21] Szólókarrierjére nem jellemzők az ilyen nagyívű művek, első eredeti stúdióalbuma, a Mr. Bad Guy a funk és az R&B jegyében született (akárcsak az 1980-as The Game Queen album). A Queenhez képest szokatlanul könnyed stílusa már-már feltűnően popos, az énekest például a legtöbb helyen gitár helyett egyszerű szintetizátor kíséri. Mercury: „Számomra a Queen dalai olyasvalamik, mint egy papírzsebkendő. John Lennon írhatott üzenetes dalokat. Stevie Wonder is. De ők ebben a szellemben is éltek. Esetükben biztos lehetett a hallgató, hogy azt és úgy gondolják, ahogy egy-egy békedal szövegében énekelték. Én más típus vagyok. Én jópofa dalokat írok, kellemes dallammal, és ez minden. Aztán írok egy másikat, és így tovább.” Az opera iránti rajongását már a Bohemian Rhapsody is jelezte, majd az 1988-as második eredeti stúdióalbumát, a Barcelonát teljesen ennek a stílusnak szentelte. A mű fogadtatása vegyes volt, egyesek szerint ez „az első és eddig egyetlen lemez, amely valóságos értelmet ad annak, hogy operaénekes és rocksztár közösen ad elő valamit”,[22] bírálói szerint stílusidegen mind az operától, mind a könnyűzenétől.